Víz a lombkoronában
A szokásos esőmérők a hegyvidéki csúcsokon csak a történet felét mesélik el. A köderdők lombkoronái aktívan kiszűrik a levegőben lebegő vizet az áthaladó légtömegből, az úgynevezett rejtett csapadék révén.
A rejtett csapadék fizikai folyamata
Cseppátmérő és Stokes-törvény
A ködcseppek átlagos átmérője 5 és 35 mikron között van. Túl könnyűek ahhoz, hogy a gravitáció leessenek, ezért mindaddig lebegnek, amíg a 15–45 km/h sebességgel fújó hegyi szél bele nem sodorja őket a lombozatba.
Mechanizmus: tehetetlenségi ütközésLombnedvesedés és átcsepegés
A megkötött cseppek a tűlevelek hegyein és a mohaszálakon gyülekeznek. Amikor súlyuk meghaladja a felületi feszültséget, a víz az alsóbb rétegekbe csepeg átcsepegésként, vagy a fa kérgén lefolyva törzsmenti lefolyásként távozik.
Törzsmenti lefolyás: a teljes hidrológiai bevétel 8%–18%-aA párologtatási veszteség csökkenése
Mivel a levelek telített levegőben folyamatos folyadékfilmmel borítottak, a gőznyomáshiány közel nullára csökken. A fák gyakorlatilag leállítják a transzspirációt, így a talajnedvesség megmarad a folyóvízi lefolyás számára.
Evapotranspirációs hiány: < 1.5 mm/nap
A szivacshatás a hegyi talajokban
A magas tengerszint feletti szerves talajok (Histosolok és Andisolok) rendkívül nagy mennyiségű vizet tartanak vissza. Ha a köderdőket legelőnek irtják ki, a száraz évszakbeli teljes vízhozam akár 50%-kal is csökkenhet, még akkor is, ha a helyi csapadékmennyiség változatlan marad.
A vízbevétel elemzése: eső vs. felhőbeli vízfogás
| Hegyvidéki térség | Mért éves csapadék | További felhőbeli vízfogás | A vízgyűjtő relatív növekedése |
|---|---|---|---|
| Monteverde, Costa Rica (csendes-óceáni lejtő) | 2,450 mm | + 860 mm | + 35.1% |
| Luquillo-hegység, Puerto Rico | 3,800 mm | + 720 mm | + 18.9% |
| Kinabalu-hegy, Borneó (gerinc) | 2,900 mm | + 1,120 mm | + 38.6% |
| Andok Cordillera Central, Kolumbia | 2,100 mm | + 930 mm | + 44.2% |
Hidrológiai alapelvek
A rejtett csapadék a köd, a pára vagy az alacsonyan szálló felhők által a növényi felületeken lerakódó légköri nedvességre utal, amelyet a nyílt tölcséres esőmérők nem rögzítenek. Ezt a bonyolult növényi felépítés mechanikusan fogja fel.
Ahogy a felfogott felhőnedvesség a ferdén álló fák kérgén lefolyik, feloldja a por és zuzmótelepek által lerakott nitrogént, káliumot és szerves savakat, és tápanyagban gazdag folyadékot juttat közvetlenül a gyökérzónába.
A bonyolult lombkoronarétegek és a vastag szerves bryophyta-szivacs lassító hatása nélkül az eső azonnal az ásványi talajra zúdul, ami súlyos felszíni eróziót, iszaposodást és az alsóbb szakaszokon kiszámíthatatlan villámárvizeket okoz.